Etnikai határok, nemzetstratégia

Bárdi Nándornak egy Szegeden tartott előadásáról olvasott beszámoló késztetett néhány régebbi írásom felidézésére. Nándor a kárpátaljai magyarság teljes kivonulását vizionálja (exodus), ennek korai folyamataira még az ukrán-orosz katonai konfliktus előtt többször felhívtuk a figyelmet, igaz én inkább válságról beszéltem-írtam, és ennek jegyei közt említettem a kivándorlást, s hogy a fiatalabb generációk, valamint az értelmiség távozásával hogyan mélyül el a krízis.

Kis írásomat közzétettem itt: Befellegzett a kárpátaljai magyarságnak - és szokás szerint megosztottam a Facebookon. Egy hozzászóló itt vetett fel néhány dolgot. Az etnikai határok elmosódásának okát (amiről írok) az elukránosodásban vélte felfedezni, a magyarság szempontjából pedig az áttelepülést ezzel szemben a kisebbik rossznak gondolta. Ezt válaszoltam:

1. Nem, az etnikai határok nem az asszimiláció miatt mosódnak el, a nyelvváltás vagy pláne nemzetiségváltás továbbra sem jellemző a kárpátaljai magyarokra (bár természetesen előfordul, pl. vegyes házasságok esetén), vagyis az elukránosodás korábban sem, és most sem tartozik az égető problémák közé. A települések lakosságának a nemzetiségi arányai változnak erőteljesen (pl. az elköltőző magyarok helyére nem magyarok érkeznek, a fejlődő városok lélekszáma nem magyarokkal gyarapszik). A korábban magyar többségű települések előbb vegyes összetételűvé válnak, majd a magyarok kisebbségbe kerülnek - ez jellemzően az etnikai határokon megy végbe, de ez történt pl. Beregszászban is. Ezzel a tömbmagyarság egyre inkább szórványosodik, a szórványok pedig szűkülnek, idővel felszámolódnak. 

A magyarság etnikai tömbjei és szórványai 1989-ben

2. A hosszútávú nemzetstratégia az lenne (lehetne), hogy a magyarság térvesztése a Kárpát-medencében ne következzen be, illetve minél lassabban történjen. A határon kívüli magyar közösségek a magyarországi magyarság számára háttérül, tartalékul szolgálhatnak sok szempontból, pl. egyfajta genetikai rezervoárként működnek. Az összmagyar érdek az lenne, hogy ezek a közösségek megtartsák reprodukciós készségüket, amit a politikusuk "szülőföldjükön boldoguljanak" eufemizmussal fejeznek ki. Tehát sem az itt maradóknak, sem Magyarországnak nem jó a tömeges áttelepülés (amit Bárdi exodusnak nevez), előbbiek érdekérvényesítő ereje ezzel minden téren (politika, oktatás, kultúra) erősen csökken, reprodukciós potenciálja pedig megszűnhet (nagy számban távozó fiatalok), az utóbbi (a Mo-i magyarság) pedig a rezervoár gyors kiürülésével ugyan időlegesen feltöltődhet, de ezzel a háttere, tartaléka felszámolódhat.

---